Csalódtam benned élet... máshogy képzeltelek el.
Hányszor elmentél, hányszor gondoltam, így van ez jól, és hányszor visszaimádkoztalak, pedig mindig azt hittem, hogy most a távozásod az utolsó volt, többet nem távozol, mert aki nem érkezik, az többé nem megy el. És most, hogy mondtad, hogy megmondtad nekem, ne várjak rád, többet nem jössz, most valahogy nem értem, és ahogy az idő múlik, egyre kevésbé értem. Nem értem, a szavakat nem értem, nem tudom, elfelejtettem, hogyan kell nem várni rád. Az eszem tudja, a szívem nem érti, hogy azt jelenti vége, hogy többet nem jössz vissza miattam, nem jössz vissza azért, mert tudod, várok rád, és már nem is akarom, hogy gyere, mert egyszer úgyis magamra hagysz, és nem akarnám elölről kezdeni. Talán valamikor eltávolodok annyira, hogy nem leszel benne a gondolatomban, félve és remélve, hogy egyszer megérkezel. Egyszer talán végleg becsukom a kiskaput, lelkemnek kapuját nem hagyom nyitva résnyire, egyszer talán a reteszt is ráhúzom.
Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom néllkül szeretni nme lehet.
Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.
Sokszor mondtad, hogy ne legyek szomorú
gondoljak a jövőnkre, hisz akkor együtt leszünk örökre.
Hiába mondod,hogy idő meg türelem,
amikor imádlak és megőrülök nélküled!
Értsd meg, hogy mostmár te vagy az életem,
és ha nem vagy velem, rám tör a félelem.
Félek, hoyg hiányodba belebolondulok,
Félek, mert nélküled csak félember vagyok.
Bár itt vagy nekem és engem szeretsz,
de mindig veled szeretnék lenni és ettől szenvedek.
Tudom, hogy sokat kérek, de nem tehetek róla,
hiszen veszettül szeretlek téged! (L)
Rabod vagyok... Rád gondolok és a sírás folytogat, ha behunyom a szemem még látom az arcodat! Még hallom a hangod és érzem az illatod! Mintha még mindig itt lennél....a rabod vagyok! És az emlékek,és az álmok,mintha láncok lennének fogvatartanak,a múlthoz kötnek! Próbálok szabadulni,eltépni a kötelet.. ..és feledni,hogy mennyire szerettelek!! Feledni,hogy a sebek még sajogva égnek,s hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok és az éjjek! Elfeledni,hogy kegyetlenül csak játszottál velem, és hogy most mégis nagyon hiányzol nekem! Rád gondolok és a sírás folytogat! Szeretném újra simogatni az arcodat, szeretném újra megfogni a kezed, hozzádbújni s hallgatni,ahogy dobog a szíved!
Még fájnak az érted legördülő könnycseppek,
az álmatlanul átvergődött éjszakák!
Még fájnak a hazug szavak,mondatok,
az őszintének hitt mozdulatok!
Még fáj,ha találkozunk,ha látlak,
hogy esténként hiába várlak!
Még fáj,hogy nem vagy itt velem,
hogy nem fogod meg gyengéden a kezem!
Még fájnak az emlékek és a gondolatok,
a soha ki nem mondott mondatok!
Még fáj minden,ami hozzád kapcsolódik,
minden ,amiről te jutsz az eszembe!
Még fáj,de egyszer elmúlik talán
Fáj ha jössz és fáj ha mész,
Fáj ha adsz és fáj ha kérsz
Ha látom szomorú magányod,
Fáj, hogy e magányt magad vágyod
Fájnak hazug ígéreteid
S az is, ha nem ígérsz semmit
Fáj minden ál-bókod után,
Hogy tudom, szíved nem kíván
Fáj, hogy megismertelek,
Fáj, mert nem engedsz közel
Fáj közönyöd, felejtésed,
S fáj, hogy így is szeretlek Téged.